H. C. F. Meyernek elege lett abból, hogy nem hisznek neki.
A nebraskai férfi meg volt győződve arról, hogy az általa használt prérigyökér rendkívüli növény. Beszélt róla orvosoknak és gyógyszerészeknek, mintákat küldött, leveleket írt, de John Uri Lloyd gyógyszerész és John King orvos továbbra is kételkedett.
Meyer végül olyan bizonyítást ajánlott, amelyet nehéz lett volna félvállról venni. Elutazik Cincinnatibe, hagyja, hogy az általuk kiválasztott csörgőkígyó megmarja, majd kizárólag echinaceával kezeli magát.
Az ajánlatot visszautasították.
Meyer válaszának lényege nagyjából ez volt:
Ha nem bíztok a ti kígyótokban, viszem a sajátomat.
Egy teljesen kifejlett, méregfogakkal rendelkező csörgőkígyót ajánlott fel a kísérlethez. Még azt is vállalta volna, hogy többször megmarja.
Ezt az ajánlatot sem fogadták el.
A történetet Lloyd 1917-ben jegyezte le. Meyer azt akarta bebizonyítani, hogy a növény mérges kígyó harapása után is használható. Annyira hitt ebben, hogy a saját testi épségét is kész volt kockára tenni. [1]
De maga a növény korántsem Meyer felfedezése volt.
Az Észak-Amerika síkságain élő közösségek jóval Meyer előtt ismerték és sokféleképpen használták az echinaceát.
A gyökerét egyes közösségekben fogfájáskor rágták. A kiowák köhögésnél és torokfájásnál használták, az omahák összezúzott gyökérből készítettek pakolást, másutt égési sérülésekhez, fájdalomhoz vagy mérges harapásokhoz kapcsolódó alkalmazását jegyezték fel.
Az egyes népek szokásai eltértek, de az echinacea sok helyen ismert és rendszeresen használt növény volt.
A szúrós virágfejnek hétköznapi szerepet is találtak: az omaha, lakota és ponca emberek időnként fésűként használták. [2]
Meyer tehát nem ismeretlen növényt fedezett fel. Ő készítményt, nevet és rendkívüli ígéreteket épített köré.
A gyökérből készült szerét Meyer’s Blood Purifier néven kínálta. 1885-ben gyökérmintát küldött John Uri Lloydnak, majd később a teljes növényt is eljuttatta hozzá. A növényt Echinacea angustifoliaként, vagyis keskenylevelű kasvirágként azonosították. [1]
Az echinacea nagy, rózsaszínes-bíbor szirmai kissé lefelé hajolnak, középen pedig kemény, tüskés virágfej emelkedik.
Az Echinacea név a görög echinos, vagyis sündisznó szóból ered. A purpurea a virág bíbor színére utal. A növény nevében így egyszerre van jelen a feltűnő szín és a szúrós, sündisznószerű közép. [3]
Az echinacea azonban nem egyetlen növény neve. A nemzetséghez több faj tartozik.
Meyer története és a korai amerikai készítmények elsősorban az Echinacea angustifoliához kapcsolódtak.
Az európai echinaceatörténetben viszont egy másik faj került előtérbe.
A 20. század elején Európában is nőtt az érdeklődés az Echinacea angustifolia iránt. A készítményekhez friss gyökeret használtak, ebből azonban nehéz volt megfelelő mennyiséget beszerezni Észak-Amerikából.
Gerhard Madaus német orvos és gyógynövénykutató ezért Echinacea angustifolia-vetőmagot akart szerezni, hogy a növényt Európában is termeszthessék.
Megkapta a magokat, hazavitte és elvetette őket.
Csakhogy nem az nőtt ki belőlük, amiért elindult.
A zacskóban nem Echinacea angustifolia, hanem Echinacea purpurea magjai voltak.
Madaus és munkatársai termeszteni és vizsgálni kezdték a kikelt növényeket. Az 1930-as években megindultak a bíbor kasvirággal kapcsolatos német vizsgálatok, 1938-ban pedig a Madaus vállalat Echinacin néven készítményt kezdett előállítani a friss, virágzó növény föld feletti részeiből. [4]
Az Echinacea purpurea európai történetének egyik meghatározó fejezete tehát egy tévesen azonosított zacskó vetőmaggal kezdődött.
A keresett angustifolia helyett a purpurea került Európába, és vele együtt a feldolgozás iránya is megváltozott. A gyökér mellett egyre fontosabbá váltak a bíbor kasvirág friss, virágzó föld feletti részei.
A NICS Echinacea az európai történetben fontossá vált Echinacea purpureát használja.
A növényi kivonat mellett C-, D3- és K2-vitamint, inulint és hatféle élőflóra-kultúrát tartalmaz. Szájban oldódó, citrusos ízű granulátum, a 120 napi adag pedig különálló, lezárt tasakokban található.
A tasak közvetlenül a szájba önthető, víz sem szükséges hozzá. [5]
Nyár végén egy óvónő az új csoportra készül. Egy tanár füzeteket és feladatlapokat rendez. Egy szülő nevet ír a tanszerekre és a tornazsákra.
Mindannyian tudják, hogy az iskolakezdéssel nemcsak a megszokott napirend tér vissza. A gyerekek hazahozzák mindazt, amit napközben összegyűjtöttek: rajzokat, mondókákat, új szavakat, barátságokat, és időnként valamilyen könnyen terjedő fertőzést is.
Sokaknál éppen ilyenkor kerül elő az echinacea. Még azelőtt kezdik el fogyasztani, hogy az őszi fertőzések sorra megjelennének az óvodában, az iskolában vagy a munkahelyen.
A NICS Echinacea napi tasakja könnyen helyet kaphat a reggeli készülődésben, a táskában vagy az íróasztalfiókban. Nem kell kimérni, és víz sem szükséges hozzá.
Meyernek még egy csörgőkígyó kellett ahhoz, hogy emlékezetessé tegye az echinaceát.
Ma már nincs szüksége rá.
Elég a tüskés, sündisznószerű virágfej, egy tévedésből Európába került zacskó vetőmag, és egy napi tasak, amely arra emlékeztet: az őszre nemcsak füzetekkel, tornazsákkal és új napirenddel lehet készülni. Magunkra is gondolhatunk egy kicsit korábban.
